A spirituális csend nem csupán hangtalanság, hanem jelenlét. Amikor a szavak elnémulnak, a lélek hangja felerősödik. A megtartott csend olyan belső tér, ahol a szellem leülepedhet, és ahol a Forrás tisztán megszólalhat bennünk. A csend nem hiány, hanem teljesség – benne megszűnik az idő, és felfedi magát a most pillanatának mélysége.
Gyakran menekülünk a csendtől, mert szembesít azzal, amit magunkban hordozunk. De ha bátran belépünk ebbe a belső ürességbe, megérkezünk az igaz jelenléthez. A megtartott csendben gyógyul a lélek, rendeződnek az energiák, és tisztán érzékeljük, mi az, ami igazán számít.
A világ zaja elnyomhatja ezt a szentséget, de ha tudatosan gyakorlunk csendet – akár napi néhány percig is –, megnyitunk egy kaput önmagunk valódi természetéhez. A csend nem az üresség vége, hanem a belső béke kezdete.
A csend megtartása
