A félelem nemcsak az elmét köti gúzsba, hanem az energiánkat is megrekeszti, elválasztva minket a belső harmóniától. Spirituálisan a félelem alacsony rezgésű erő, amely eltávolít minket valódi lényünktől, és akadályozza, hogy összekapcsolódjunk a bennünk rejlő isteni forrással. Ha hosszú ideig a félelem uralja gondolatainkat, életünk áramlása lelassul, és egyre inkább az elme által teremtett korlátok közé szorulunk. A félelem egyik legnagyobb következménye az elszakadás érzése – eltávolodunk a belső békétől, a szeretettől és a világ természetes rendjétől. Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy egyedül vagyunk, pedig az igazság az, hogy az univerzum mindig támogat és vezet bennünket. A félelem hosszú távon testi szinten is megmutatkozik: feszültség, kimerültség, és a test energiarendszerének blokkjai alakulhatnak ki. Spirituális szinten pedig távol tarthat attól, hogy megéljük valódi küldetésünket és beteljesítsük lelkünk szándékait. A félelem azonban nem végzet, hanem lehetőség is. Ha felismerjük, és tudatosan szeretetté, bizalommá alakítjuk, akkor felszabadulunk korlátai alól, és újra összhangba kerülhetünk a belső fényünkkel.