Az elengedés az egyik legnagyobb ajándék, amelyet önmagunknak adhatunk. Amikor ragaszkodunk régi mintákhoz, fájdalmakhoz vagy félelmekhez, valójában saját magunkat tartjuk fogságban. Olyan, mintha egy nehéz terhet cipelnénk a szívünkben, amely akadályozza, hogy könnyedén és szabadon haladjunk előre. Az elengedés azonban felszabadítja a lelkünket, és megnyitja az utat a belső béke felé. Az elengedés nem azt jelenti, hogy elveszítünk valamit, hanem hogy helyet teremtünk az újnak. Az élet folyamatos áramlás, és minden, ami hozzánk tartozik, visszatalál hozzánk – ha nem is mindig abban a formában, ahogyan elképzeltük. Amikor bízunk az univerzum bölcsességében, és megengedjük magunknak, hogy elengedjük azt, ami már nem szolgál minket, csodálatos dolgok kezdik betölteni az életünket. Az igazi szabadság az elengedésben rejlik. Minél inkább megtanuljuk elengedni a múltat, annál inkább megérkezünk a jelen pillanat teljességébe. Itt és most minden adott a boldogsághoz – csak annyit kell tennünk, hogy elengedjük azokat a korlátokat, amelyeket önmagunk köré építettünk, és megengedjük a léleknek, hogy szárnyaljon.