Az energetikai önvédelem nem falépítés, hanem tudatos jelenlét abban, hogy mi az, amit beengedünk magunkba, és mi az, amit kívül hagyunk. Lelkünk érzékeny hangszer, és a külvilág rezgései könnyen kibillenthetik harmóniájából. Ezért fontos, hogy megismerjük saját energiaterünket, és megtanuljuk védeni azt – szeretettel, nem félelemmel.
Az energetikai védelem művészete a határok tiszteletén és a tudatosságon alapul. Nem arról szól, hogy elzárkózunk másoktól, hanem hogy nem hagyjuk, hogy mások érzelmi terhei, szándékai vagy káosza belénk szivárogjon. Ebben segítenek a tisztító gyakorlatok, a légzés, a vizualizáció, a földelés és a szándék ereje.
Amikor megtartjuk saját fényünket, nem válunk el másoktól, hanem épp ellenkezőleg: tisztább kapcsolódásra leszünk képesek. Az önvédelem a lélek szeretetteljes önmagához való visszatérése. Minél többször hangolódunk önmagunkra, annál könnyebben érezzük, mikor kell nemet mondani, kilépni, vagy egyszerűen visszatérni a csendbe. Az igazi védelem nem páncél – hanem belső fény, amely önmagában is védelmező.
