Az elengedés a spirituális fejlődés egyik legfontosabb lépése. Nem arról szól, hogy feladunk valamit, ami számunkra fontos, hanem arról, hogy megszabadulunk a ragaszkodás terhétől, amely korlátozza a lelkünk szabad áramlását. Amikor elengedünk, helyet teremtünk az újnak, a tisztának, a magasabb rezgésű tapasztalatoknak, amelyek közelebb visznek valódi önmagunkhoz.
Az elengedéshez bátorság kell – bátorság szembenézni a félelmeinkkel, fájdalmainkkal, és azzal, hogy a múlt már nem szolgálja jelenlegi növekedésünket. Spirituálisan ez a folyamat a szív felszabadulását jelenti, amikor a neheztelést, a veszteséget, a csalódást vagy a túlzott kötődést átadjuk az univerzum végtelen bölcsességének.
Az elengedés aktusa nem egyszeri esemény, hanem egy tudatos, szeretetteljes belső munka, mely során egyre könnyedebbé és szabadabbá válunk. Ahogy elengedjük a régi mintákat, az élet természetes módon visszatalál az egyensúlyhoz, és a lélek újra szabadon táncolhat az isteni áramlatokban. Az elengedés végső üzenete: minden veszteség valójában egy magasabb szintű ajándék kapuja.
