Az energiavámpírok pszichológiája
Egy nagyon fontos különbség a „klasszikus” vámpírok és a más emberek energiájára vadászó emberek között, hogy utóbbiak viselkedése – vagyis az, hogy más emberek lelki és fizikális erejét használják a sajátjuk helyett – valamilyen lelki eredetű hiánnyal magyarázható. Ennek következménye a kihasználó, kompenzáló működés, amely zsigerből jön, önkéntelen, a tudattalan bábjátéka.
Evolúciósan agyunk arra lett programozva, hogy megnyugvást és biztonságot találjunk – régen a nagyobb hordákban, ma az emberi kapcsolatokban. Ezért is lehet, hogy inkább kiszolgáljuk az energiavámpír igényeit: mert félünk az izolációtól, egyedülléttől. Amikor így teszünk, vagyis fenntartjuk a számunkra bizonyos szempontból jelentős kapcsolatot, oxitocin szabadul fel szervezetünkben, amely fokozza a bizalmat és csökkenti a félelemérzetet.
Amennyiben megpróbálunk ellenállni, úgy a stressz-hormonként is emlegetett kortizol termelődik. Agyunk tehát ösztönösen a kellemesebb eredmény felé húz, amelyben a kapcsolat is megmarad, és biztonságban érezzük magunkat. Pontosan az evolúciós beágyazottság miatt nehéz legyőzni ezt a huzalozott működést, de nem lehetetlen. Ha 45 napig minden nap megpróbáljuk áthangolni agyunkat egy új stratégiára, amelyben az energiavámpír elutasítása nem egyenlő az egyedülléttel, akkor a fenti automatikus játszma elkerülhető.
