A lélek saját ritmusban él, amely gyakran nem esik egybe a külvilág tempójával. Vannak időszakok, amikor aktív, kreatív és nyitott; máskor visszahúzódik, gyógyul, csendben vár. A spirituális lélekritmus megértése segít abban, hogy ne külső elvárások, hanem belső igazság szerint éljünk.
Amikor nem hallgatunk saját ritmusunkra, kimerülünk, szétszóródunk, és elveszítjük az összhangot önmagunkkal. A lélek jelez: fáradtsággal, ellenállással, vagy épp inspirációval és vággyal. Ha ezeket figyeljük, megtaláljuk a természetes egyensúlyt az adás és befogadás, a cselekvés és a megpihenés között.
A lélekritmus követése nem lustaság, hanem mély tisztelet a bennünk élő szent idő iránt. Az igazi harmónia nem más, mint ennek a belső ciklusnak a tisztelete. Minél inkább együtt mozgunk ezzel a ritmussal, annál inkább válik az életünk tánccá – nem kötelességgé, hanem örömteli áramlássá.
Lélekritmus
