Az önátadás nem a lemondás vagy a tehetetlenség állapota, hanem a mély bizalom kifejezése az univerzum iránt. Ez az a pillanat, amikor elengedjük a kontrollt, és megengedjük, hogy az élet természetes áramlása vezessen minket. Nem arról van szó, hogy passzívan várjuk a sors alakulását, hanem arról, hogy összhangba kerülünk a magasabb rendű tervvel, és hagyjuk, hogy az isteni bölcsesség mutassa az utat.
A félelmeink és ragaszkodásaink gyakran megakadályozzák ezt a folyamatot. Félünk attól, hogy ha nem tartunk mindent szoros kézben, akkor elveszítjük az irányítást. Valójában azonban az igazi erő nem az ellenállásban, hanem a bizalomban rejlik. Amikor önátadással élünk, megtapasztalhatjuk, hogy minden helyzet valamilyen tanítást hordoz számunkra, és hogy az élet mindig a legjobbat hozza el, még ha az első pillanatban nem is látjuk az értelmét.
Az önátadás által felszabadul a szívünkben rejlő béke, és megtapasztalhatjuk azt a könnyedséget, amely akkor jelenik meg, amikor összhangba kerülünk a létezés magasabb rendű ritmusával. Az élet így nem csupán egy küzdelem, hanem egy csodálatos, áramló tánc lesz, amelyben a lélek végre szabadon ragyoghat.
