Az önkorlátozás olyan belső akadály, amelyet gyakran észrevétlenül építünk magunk köré. Spirituális szempontból ezek a korlátok nem a külvilágból erednek, hanem a saját hitrendszereinkből, félelmeinkből és múltbéli tapasztalatainkból. Az elme újra és újra elhiteti velünk, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk méltók a bőségre, a szeretetre, a sikerre – és ezek a gondolatok lassan formát öltenek, falat emelve a lelkünk szabadsága köré.
Amikor önmagunkat korlátozzuk, az energiaáramlás is lelassul. Elszigetelődhetünk a magasabb énünktől, és nem halljuk tisztán a belső vezetés hangját. Ám minden ilyen belső fal ledönthető tudatossággal, szeretettel és türelemmel. A kulcs az önismeret – amikor felismerjük, hol gátoljuk magunkat, elkezdhetjük lebontani a blokkokat.
Az univerzum nem korlátoz – a lélek végtelen lehetőségek hordozója. Az önkorlátozás feloldásával új távlatok nyílnak meg, és az élet új ritmusra talál. Minden lépés, amit önmagunk felszabadítása felé teszünk, közelebb visz valódi fényünkhöz.
