A kapcsolódás a lélek ősi vágya: vágy az egységre, a szeretetre, a harmóniára önmagunkkal, másokkal és az univerzum egészével. Spirituális szinten a kapcsolódás azt jelenti, hogy felülemelkedünk az elkülönülés illúzióján, és felismerjük: minden létező ugyanabból az isteni forrásból származik. Amikor valódi, szívből fakadó kapcsolódást élünk meg, a lelkünk emlékezik az egység igazságára.
A kapcsolódás nemcsak a másokkal való köteléket jelenti, hanem a belső világunkkal való mély, őszinte összekapcsolódást is. Az önmagunkkal való tiszta kapcsolat nélkül minden külső kapcsolat is felszínes marad. Ha megnyílunk az érzéseinkre, meghallgatjuk a lelkünk suttogását, akkor képesek leszünk valódi mélységben kapcsolódni a külvilághoz is.
A kapcsolódás spirituális gyakorlata a figyelem, az együttérzés, az elfogadás és a szeretet. Amikor jelen vagyunk a pillanatban, nyitott szívvel, ítéletek nélkül, akkor az energia szabadon áramlik köztünk és a világ között. Így válik a kapcsolódás gyógyító erővé – önmagunk és a mindenség számára is.
