A spirituális tétlenség nem egyenlő a békével vagy a tudatos elcsendesedéssel. Inkább egy olyan állapot, amikor az ember belső világa stagnál, és elveszíti a kapcsolatot a fejlődés áramlásával. Ez akkor történik, amikor félünk a változástól, vagy amikor a múlt fájdalmai és a jövőtől való félelem megbénítanak minket.
Az energiánk ilyenkor nem áramlik szabadon, és úgy érezzük, mintha egy helyben toporognánk. Ez az állapot hosszú távon kimerültséget, belső ürességet és motivációhiányt okozhat. Az univerzum azonban folyamatos mozgásban van, és a lélek is akkor érzi jól magát, ha összhangban van ezzel az áramlással.
A tétlenségből való kilépés első lépése a tudatosság. Fel kell ismernünk, hogy hol akadtunk el, és meg kell kérdeznünk magunktól: Mi tart vissza? Milyen félelmek vagy önkorlátozó hiedelmek gátolnak? Ha bátran szembenézünk ezekkel, akkor a belső energia újra mozgásba lendül, és elindulhatunk a kiteljesedés felé vezető úton.
